Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A szanitáció világnapjának többoldalú jelentőségére, az élettel és az emberi méltósággal, a fenntarthatósággal és a klímaváltozással való szoros kapcsolatára hívja fel a figyelmet dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes, valamint dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes.

Az ENSZ 2010-ben a vízhez és a szanitációhoz való hozzáférés jogát alapvető emberi joggá, 2013-ban november 19-ét a szanitáció világnapjává nyilvánította, felhívva az államokat a szanitációs hiányosságokra visszavezethető közegészségügyi problémák megoldására. 2020-ban az ENSZ a szennyvízrendszerek fenntarthatósága és az éghajlatváltozás közötti szoros kapcsolat jegyében rendezi meg a szanitáció világnapját.

Az alapvető jogok biztosa és helyettesei hangsúlyozzák, hogy az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges szanitációs feltételek megteremtése az állam és az önkormányzatok mellett minden intézmény, szervezet és munkahely vezetőjének az Alaptörvényből fakadó kötelezettsége. A COVID–19-világjárvány e feltételek megteremtésének alapvető fontosságát még hangsúlyosabbá teszi.

Az emberi élet és az egészség védelméhez elengedhetetlen a szennyvizek biztonságos összegyűjtése és kezelése. Az éghajlatváltozás okozta kiszámíthatatlan időjárási viszonyok, a hirtelen lezúduló csapadék komoly kihívások elé állítja a csatornahálózatok és szennyvízkezelő létesítmények üzemeltetőit. Az ombudsman és helyettesei arra kérik a települések vezetőit, a lakosságot, a helyi társadalmi és gazdasági szereplőket, hogy az éghajlatváltozás negatív hatásainak csökkentése érdekében kiemelten kezeljék e kérdéseket egyebek között a településfejlesztési programok kidolgozásakor, illetve megvalósításakor.

Az alapvető jogok biztosa és helyettesei külön is felhívják a figyelmet a depressziós térségekben élő hátrányos helyzetű, köztük kiemelten a roma nemzetiségű lakosok súlyos lakhatási problémáira, amelyek szorosan összefüggnek a szanitációs feltételek hiányával.

A mélyszegénységben, gyakran telepszerű lakókörülmények között élő állampolgároknak a mindennapi életük során sok esetben még mindig meg kell küzdeniük az egészséges ivóvíz biztosításának, a szennyvízelvezetés hiányosságainak, valamint a lakások komfortfokozatának, minőségének problémáival. Az alapvető infrastruktúra hiánya a világjárvány idején súlyos következményekkel járhat. Mindezekre tekintettel az ombudsman és helyettesei hangsúlyozzák az állami és önkormányzati szintű speciális programok és támogatások szükségességét a szanitációs feltételek javítása, a közegészségügyi problémák megelőzése céljából, különös figyelemmel a hátrányos helyzetű térségekben, kiemelten a szegregátumokban élők emberi méltóságának és egészségének megőrzése érdekében.

A vízhez és szanitációhoz való hozzáférés biztosítása elszakíthatatlan a fenntartható vízgazdálkodástól. Ezt hangsúlyozza az ENSZ, amikor a 2030-ra elérendő Fenntartható Fejlődési Célok között e kérdésköröket egy csoporton belül kezeli. Természeti erőforrásaink végessége megkívánja, hogy mindent megtegyünk a felhasznált vizek, a szennyvizek hasznosításáért, az értékes anyagok kinyeréséért. Az alapvető jogok biztosa és helyettesei emlékeztetnek arra, hogy az Alaptörvény Hitvallása értelmében a Kárpát-medence természeti kincseinek megóvása melletti elkötelezettség, valamint a nemzet közös örökségét képező természeti erőforrásaink megóvása a jövő nemzedékek számára mindenkit terhelő kötelezettség. A szanitáció világnapja így egyszerre szólít fel az emberi méltóság és az emberi élet feltételeinek védelmére.