Alapvető Jogok Biztosának Hivatala

A határainktól nem messze zajló háború, az emberi szenvedés, a humanitárius válság, a megélhetési nehézségek, a fokozódó környezeti- és klímaválság mindennapjaink részévé váltak, felértékelik azt az emberi jogi ideát, amelynek része a béke, az egyenlőség, a mások iránti szolidaritás és az emberi méltóság tiszteletben tartása. Egyben azt is világosan megmutatják, hogy mindenkor van célja és értelme a saját és mások emberi jogaiért való küzdelemnek, a kiállásnak, a példamutatásnak és a bátor felelősségvállalásnak – emlékeztetett dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes és dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az emberi jogok világnapján.

Az ENSZ 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, e napot pedig 1950 óta az emberi jogok napjaként ünnepeljük világszerte. A Nyilatkozat az egyik elindítója, vagy ha úgy tetszik, akkor a második világháború utáni folytatója volt annak a folyamatnak, amely nyomán az egyes számonkérhető emberi jogok és alapvető elvek nemzetközi standarddá, ezzel párhuzamosan a világ egyre több államában valódi kikényszeríthető jogosultságokká váltak. A Nyilatkozat közös nyelv és közös minimum, bármely okból vagy érdekből való figyelmen kívül hagyása, a béke, a biztonság és az emberség zárójelbe tétele megbocsáthatatlan és elfogadhatatlan. Miközben az egyes jogok tartalma, gyakorlásának korlátai mindig vitaképesek, e jogok létének nincsen alternatívája.

A Nyilatkozat szövege számos emberi jogot deklarál, köztük a szociális biztonsághoz való jogot. Úgy fogalmaz, hogy minden személynek, mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz és jogosult arra, hogy – az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés révén, és az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival összhangban – a méltóságához és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogai érvényesüljenek. Az Egyezmény azt is kiemeli az oktatáshoz való jog kapcsán, hogy annak és a nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakoztatására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia. Mindez arra tanít mindenkit, hogy egy minimális biztonság, szociális fogódzó megléte nélkül nincsen valódi autonóm joggyakorlás, megfelelő oktatás és nevelés hiányában pedig ezen jogok valódi tartalom és jelentés nélkül maradnak, szabadon kiüresíthetőek.

Mióta csak léteznek, az ombudsmanok kulcsfontosságú feladatot látnak el az alapjogok védelmében, valamennyi hozzájuk forduló polgár számára információt, segítséget, ha az eljárás indokolt, akkor pedig jogorvoslatot, elégtételt igyekeznek nyújtani. A magyar ombudsmani intézmény, az alapvető jogok biztosa és helyettesei ennek megfelelő, rendelkezésükre álló jogi és nem jogi eszközökkel segítik a panaszosokat, minden helyzetben az egyes sérülékeny csoportok, a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a betegek, az idősek, a szociálisan rászoruló emberek, a nemzetiségek jogainak, és a jövő nemzedékek érdekeinek őrei, szószólói, a mindenkori közhatalom alkotmányos ellenőrei.

Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa, dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes és dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes felhívják a figyelmet arra, hogy a jelen feszült társadalmi, politikai és gazdasági problémái között az emberi jogok napja mai világunk téren és időn kívüli mozzanata.